Korlátaim őrjöngő folyamán átlibbenek;
alkonyat táján már őrültséget művelhetek.
Levetem elvárások érdes álarcát,
míg az átlag szántja az álmok országát.
Vámpírok bálján táncolok,
s örök életre szomjazok.
Megértő folyamba mártalak,
hogy lásd, vágyaim nem bántanak.
s örök életre szomjazok.
Megértő folyamba mártalak,
hogy lásd, vágyaim nem bántanak.
Mint ragadozó, ki a pillanatra várva,
láncait lerázva törhetek a szabadba.
Körmeim szabadság húsába vájnak,
vérét iszom a rendezetlen bájnak.
láncait lerázva törhetek a szabadba.
Körmeim szabadság húsába vájnak,
vérét iszom a rendezetlen bájnak.
Végül feltöltődve, újra egészen,
vállamra veszem hétköznapi fészkem;
lázadó lényem csendesen ordítva,
súlyos álarcom kecsesen hordozza.
vállamra veszem hétköznapi fészkem;
lázadó lényem csendesen ordítva,
súlyos álarcom kecsesen hordozza.
Vánszorgó órák bús mázsái alatt,
kritériumok szárítják torkomat.
Heroinista szánalmas szomjával
Várok, míg eljő a drága alkonyat.
kritériumok szárítják torkomat.
Heroinista szánalmas szomjával
Várok, míg eljő a drága alkonyat.
